Emily and the Strangers

Avagy a KépregényesLány RELEASE THE KRAKEN!!

Az Emily and the Strangers Rob Reger és Mariah Huehner írópáros remeke, egy 3 részes képregény sorozat. A történet főhőse az az Emily the Strange, aki egy játékfigurából nőtte ki magát kulturális jelenséggé. 

A képregény születése az írókon kívül, Kickstarter-nek és az Emily rajongóknak is köszönhető. Rob Reger, Emily the Strange egyik szülőatyja felvetette az ötletet,hogy mi lenne ha Emily bandát alapítana. A rajongók imádták és hamarosan össze is gyűlt a pénz a kiadáshoz.

Emily egy igazi különc,magányos farkas és mizantróp, a macskáin kívül nem sok mindenkit képes elviselni és nem is akar, mert jól el van az ő világában, nincs szüksége másra. A legnagyobb feladatának tartja, hogy valami igazán nagyot alkosson, amitől aztán mindenkinek tátva marad a szája. Épp valami ilyesmin ügyködik, amikor meghallja, a rádióban versenyt hirdetnek: Aki beküldi a legütősebb rock számot, az megnyerheti Professa Kraken legendás gitárját. Emily kapva kap az alkalmon és macskáival összedob egy jó kis számot. A gitár természetesen őt illeti, de ahhoz , hogy megkapja egy még nagyobb kihívás vár rá, bandát kell alapítania. Miii?? Emily kiakad, erről nem volt szó, de az a gitár túlságosan kell neki ahhoz, hogy ilyen könnyen feladja és egyébként is ő nem olyan lány aki csak úgy felad dolgokat...

Értékelés:

Emily számomra mindig kulcsfigura volt. Kb 13 voltam, amikor egyszer megláttam őt a falra festve, azt hiszem Sopronban. Tudtam, én is olyan különc akarok lenni mint ő. A lázadásom legfőbb szimbóluma volt, bár sosem tudtam pontosan ki is ez a lány, mondjuk annyira nem is érdekelt. Lázadni akartam és ő volt a legkülönösebb figura akit "ismertem"... egyértelmű volt, hogy vele lázadok :)

Amikor megláttam a képregényt, nagyon megörültem és hál istennek nem is csalódtam. Emily pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem, egy  magának való zseni-őrült macskás lány, akit aztán senki nem érdekel. A rajzok kicsit másabbak voltak a megszokottnál, de ettől függetlenül nem éreztem idegennek. Emily Ivie nagyon jól megragadta Emily személyiségét, sokszínűségét és szinte beborította a képregényt az Emily kacatokkal.  

Mindent összevetve, ez egy igazán jól sikerült képregény. Tiniként talán még jobban imádtam volna, de azért így is jó volt újra találkozni Emilyvel. Minden rajongónak kötelező, tiniknek és egyéb lázadóknak még inkább.  A többiek meg egyenek zsíros kenyeret.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.